Tóth Sándor (1939-2019)

Szeptember 11-én elhunyt Tóth Sándor József Attila-díjas költő, újságíró, tanár. Nem egészen egy hónappal 80. születésnapja után váratlanul tért meg a hite szerinti Örök Hazába. Kiadója lehettem, de több is annál. Visszajáró vendég voltam rádióműsoraiban, én pedig irodalmi estjein kérdezhettem őt. Minden válasza egy-egy nyomdakész esszé volt. Sokat beszélgettünk, sokfelé jártunk. Sokoldalú műveltségéből tudást, korrektségéből erőt meríthettem az elmúlt fél évtizedben. Könyveit és barátságát megőrzöm. Nyugodj békében, Sanyi bácsi!

Ködöböcz Gábor köszöntése

Augusztus 6-án ünnepelte 60. születésnapját Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, az egri Eszterházy Károly Egyetem docense, az Agria folyóirat főszerkesztője. A tiszteletére rendezett ünnepségen személyesen nem tudtam részt venni, csak egy rövid verssel köszönthettem a jeles alkalomra megjelent kiadványban. Ebben próbáltam összefoglalni sokoldalú tevékenységét és érzékeltetni rendkívüli munkabírásár és közvetlenségét, illetve köszönetemet kifejezni, hogy az Agria 2. száma, vagyis 2008 tavasza óta állandó szerzője lehetek ennek a különleges, értékőrző és -teremtő folyóiratnak.

-tól… -ig

A 60 éves Ködöböcz Gábornak

Fától fáig,
lélektől lélekig,
kérdéstől a válaszig:
hosszú az út.

Hány fa,
hány ember,
hány válasz
fér bele 60 évbe?

És hány mondat –
tanártól a diákig,
írótól az olvasóig?

Megcáfoltál minden statisztikát.

Tartson még sokáig az utad
fától fáig,
lélektől lélekig…

Dér Katalin: Szétfoszló énjeink

Véghelyi Balázs: Freud és az internet

„Ösztönén: fórumok, kommentek…
Felettes én: blogok, honlapok,
közösségi oldalak profiljai…
Reális én: szerverhiba.”

Így darálja le és így nyeli magába a világháló az ember teljes személyiségét, miközben Szent Izidor, az internet védőszentje fejét veri a mennynek falába.
A három „én”, amelyekről a költő beszél, a freudi emberkép három kategóriája, a lélekről alkotott modell három szerkezeti eleme.
Az ösztönén, amelynek neve Freudnál valójában nem is én, csupán „Az”, Id, semleges nemű, vagyis nem nélküli latin névmás. Ezt az ént szenvedélyek alkotják, ez a vágyak forrása az emberben, erről olvassuk, hogy a mai ember a háló fórumain éli ki kommentek formájában, amikor névtelenségbe vagy álnevek mögé rejtőzve, kontroll nélkül önti ki vágyszüleményeit a közösségre, legalább verbálisan, afféle szóbeli kielégülés formájában.
A felettes ént, a freudi Superegót, amely kontrollálja, a kor erkölcsi ideáljainak, törvényeinek, szabályainak, elvárásainak meg a tradíciónak való engedelmességre igyekszik szorítani az egyént, a versben a „blogok, honlapok, közösségi oldalak profiljai” képviselik.
A reális én a személy józan állapota, az értelmes cselekvés forrása és centruma; Freud egyszerűen Egónak nevezi. Pontosan ez az, ami eltűnt, kihullott az emberből, nincs többé. Ha mégis felbukkan valami nyoma bennünk, ha megszólal a józan Ego szava, a vers szerint ez nem más, mint „szerverhiba”.
Véghelyi Balázs verse végletekig leegyszerűsített pillanatkép korunk emberéről. Egyszerre ötletes és tragikus. A költeményben nincs állítmány, nem is hiányzik, a freudi pszichoanalízis és az internet fogalmai enélkül is kölcsönösen egymást állítják. Az elmondottakon túl elemzést, magyarázatot aligha igényel a vers. Értjük, felismerjük benne világunkat, jelenünket, meg annak várható folytatását.
Éppen emiatt jut eszembe róla Spike Jonze A nő című 2013-ban bemutatott Oscar-díjas filmje, amely a teljes én, az emberi személyiség jövőbeli sorsáról szól, példázat a versben tömören felskiccelt világhoz, mintegy annak részletezése, avagy meghosszabbítása egy történet keretében.
A film Los Angelesben, egy futurista Los Angelesben játszódik. Hatalmas tömeg hömpölyög az utcákon, de közelről nézve azt látjuk, hogy mindenki a saját tabletjével vagy okostelefonjával enyeleg. Itt él a magányos, szerencsétlen Theodore. Az a foglalkozása, hogy jó pénzért afféle régimódi, gyönyörű, romantikus szerelmes leveleket ír, méghozzá papíron, kézírással – micsoda unikum ez már ma is! – azoknak, akik ilyet rendelnek a cégtől. Igen, efféle szolgáltatás is lesz egykor, mivel a számítógépnek és az okostelefonnak köszönhetően az emberek elveszítették képességüket az őszinte személyes beszélgetésre, ahogy Theodore sem volt képes soha beszélni érzéseiről feleségének, akivel immár válófélben vannak. Reális énje: szerverhiba.
Miközben a válását intézi, beleszeret egy drága pénzen vásárolt operációs rendszerbe, melynek neve Samantha. Samantha mindent hall, ért, és búgó női hangon beszél is a főszereplőhöz, egyre intimebb kapcsolatra lép vele. Immár nemcsak arról van szó, hogy mindenki olyan társra vágyik, aki tökéletesen megfelel elvárásainak, a benne élő ideálnak, hanem arról is, hogy a mai-jövőbeli ember eleve, alkatilag képtelen elviselni akár egy hajszálnyi eltérést ettől az ideáltól, olyan partnert keres, akinek nincsenek saját valós problémái. Mély, nagy szerelmek, házasságok mennek tönkre a filmben örökre, csak mert a felek, a tolerancia szép új világában, a legjelentéktelenebb konfliktusokat sem tudják elviselni vagy kezelni, a legkisebb kompromisszumra sem képesek a másikkal. Ezért társtalan a főszereplő, ezért olyan hatalmas biznisz az új operációs rendszer, amelynek Theo annyira a foglyává válik, hogy amikor Samanthát átprogramozzák, és eltűnik a főhős életéből, ő egy toronyház tetején köt ki, készen arra, hogy a mélybe vesse magát. A gépnő nem csupán tökéletesen olvassa, a verset idézve, a férfi ösztönénjét, felettes és reális énjét szimultán, hanem egyenesen belőle, a férfi lényéből építette fel a „hölgyet” az automata. Samantha egy az egyben a Theodore-ban élő nő kivetülése. Ezért, amikor valahogy mégis túllép kreált lényén, Theodore nőideálján, a románc azonnal véget ér. Marad az egyedüllét.
A vers Véghelyi Balázs Terepasztal című kötetében látott napvilágot (Hungarovox, 2012).

(Dér Katalin: Biblia és irodalom, Kairosz Kiadó, Bp., 2019.)

Biblia és irodalom


Két versemet (Freud és az internet; Bábel tornya újra épül) is elemzi legújabb, Biblia és irodalom című könyvében Dér Katalin teológus, klasszika-filológus. Köszönöm figyelmét és értő sorait, azt, hogy olyan összefüggésekre is rámutatott, amelyek még előttem is rejtve voltak. Minden szavával egyetértek.

Tavaszi Szél Konferencia

Május 4-én (szombaton) előadást tartottam a Doktoranduszok Országos Szövetsége 2019-es Tavaszi Szél Konferenciáján. Választott témám Ady Endre és a pesti kabaré kapcsolata is volt. Az előadás szerkesztett változata hamarosan nyomtatásban is megjelenik.

Új menüpont

Új menüponttal gazdagodott a honlap: a velem készült, nyomtatásban megjelent interjúkat is (újra) közzé teszem. A feltöltés folyamatos.

Összművészeti ünnepség

A magyar lélek hangja címmel összművészeti templom-újraavató ünnepséget tartottak december 7-én a százhalombattai Szent István-templomban. A rendezvényen három versemet Lázár Csaba színművész, egyet pedig én mondtam el az egybegyűlteknek. Köszönet a szervezőknek és a közreműködőknek.

Agria-est

Az Agria szerzőjeként Ködöböcz Gábor főszerkesztő – Baka Györgyi, Kaiser László és Nagy Zita társaságában – engem is meghívott a kitűnő egri folyóirat estjére a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárba, ahol eddigi pályafutásomról beszélhettem, néhány vers felolvasásával illusztrálva az élőszóban elmondottakat. A jó hangulatú találkozót Török Máté, a Misztrál együttes frontemberének előadása tette még emlékezetesebbé. A 2007-ben indult Agriának második száma óta vagyok (és szándékaim szerint maradok is) rendszeres szerzője.

Gergely Tamás: A tűzrakó meséje

Áll a költő Balogh Ágnes Emese borítóján és olvas. A stégen, amelyik a Balatonhoz vezet. De lehetne akár a Duna is. Vers meg a Duna – óhatatlanul József Attila verse jut eszünkbe, az, amelyikben „zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.” A borító fotóján nem látszik, hogy zavaros-e a víz, de mert többek közt fiatalos lendületet és humort ígér beköszöntőjében a szerkesztő (Kaiser László), kíváncsian várjuk a könyv kézbevételekor, hogy mennyire „zavaros” az (a társadalom, az átélt időszak) Véghelyi Balázs válogatott és új verseiben.
Nem kell sokáig lapoznunk, Radnóti Miklós Nem tudhatom… című költeményére utalva írja keserűen: „s térképnek se láthatjuk ezt a tájat, / könnyünk és mosolyunk arcunkra szárad”, s lennebb még kétségbe ejtőbben vesztett a remény: „ha elvész már lassan minden kötelék, / lábunk alól talaj, belőlünk az ég…” Kilátástalanság dolgában talán még szomorúbb a Bartók Béla emlékére írt Profán kantáta című poémája, melyben kisemmizve konstatálja a szarvassá változott fiú: „puszta földön állok immár, / testvéreimet megölték, / az erdőt is kiirtották”, és kéri apját, fogadja vissza, ellenkezőleg tehát, mint a Bartók Béla által felhasznált balladában.
Már a tavaly megjelent Zene nélkül című monográfiájában feltűnt, és korábban megjelent tanulmányaiból is tudjuk, hogy Véghelyinek a kisujjában a magyar irodalom. Magyar költők, a magyar versek – megnevezve vagy csak áthallásokban – egész tára jelen van, még úgy is, hogy verssorokból kollázst épít: Áprily Lajos, Utassy József, Csoóri Sándor, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Arany János, Berzsenyi Dániel és József Attila alkotásaiból (Kollázs, évszakokra). József Attilától a Tél című verset idézi fel („Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek.”). Saját megfogalmazásában ez így hangzik: „Téli éjszakán / valami nagy-nagy tüzet / másnak is remélj.”
A vers különben éltető erő a költő mindennapjaiban és alkotásaiban, a „vers”, a „könyv”, „költemény”, „rím” gyakran előforduló elem a szövegekben, nem véletlenül és teljesen tudatosan – ezt írja az előszóban: „Amióta az eszemet tudom, versek és könyvek között élek.” Ugyanilyen alapszava a „mese”. Nemcsak a kötet végére helyezett, tehát súlypontos Mese a világlátott vízilóról okán, és több, gyerekeknek és gyerek-lelküket nem feledő felnőtteknek írt versek kötetbe emelése miatt. A mese, mesés fordulat visszavágyódás a gyerekkor biztonságosként megélt világába. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy Véghelyi gyakran lép fel gyerekközönség előtt, hogy énekel nekik – Útravaló énekek (dalok versekre, gyerekhangra), címmel lemeze jelent meg 2010-ben, a Hungarovox Kiadónál. Sőt, mesét is írtak róla (Balogh Ágnes Emese: Balázsmesék).
Az Üzenet érkezett legszebb, legsikerültebbb, legőszintébb és legmeghittebb darabjai a szerelmes versek (Mint a kóbor kutya; Változás; Amikor; Hóvirág-mezőben). A legoldottabb hangra lejtenek, gyakran olyanok, mintha József Attila Weöres Sándorral keresztezte volna a témát. A szerelem örök – üzenet érkezett, egy még mindig fiatal költő a feladó.

(Százhalombattai Hírtükör, 2018. szeptember 27.)

Tóth Sándor: Új hang, tiszta írás

Az életkor normális törvénye azt mondja, hogy a fiatalság az értékmérő, ha átlépjük azt a küszöböt, amely már a távoli gondolat új hazája, inkább visszafelé fordítja a tekintetünket, hogy felmérjük a megtett utat. Ebben a számvetésben jelen kell lennie a hagyatkozásnak: kire mi várjon, ha átveszi a staféták váltóbotját, és cseppet sem kicsinyeskedik-féltékenykedik, hanem bízik a váltásban. Persze vannak, akik mohón kapkodnak, s vélik: a bölcsességük akkor igazolódik, ha mindenképpen azt akarják, hogy évek átélése nélkül a hiányt valamiféle kényszer-pótlékkal töltsék ki. Hogy mire mennek ezzel? Nevetségessé válnak…
Örültem tehát, amikor egy fiatal íróval, költővel találkoztam az elmúlt hetek egyikén, akit – írásai után – valóban bölcsnek találtam nem a „nyüzsgése”, hanem szorgalmas elmélyülése miatt. Hat könyvet tett eddig az asztalra, s mindössze 32 éves. Költő, esszéista, akinek szíve közepén a hazai értékvilág, a kereszténység gondolatisága érhető tetten, a tiszta, szép szó, s az aggodalom, ha fertőző jelenségeket tapasztal. Elmerül a múlt irodalmában, hogy a jelennek tükröt tartson, kérdéseket tesz fel, melyeket eddig nem tettek fel. És mert tanár is, eljut a pedagógia mai állapotáig, s kijelenti: száraz magyarázatok helyett a lelket kell megszólítani, mozgásba hozni a gondolkodást. Goethe szavait ajánlja a pedagógusoknak: „A legtöbb, amit a gyermeknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”
Mit kezdjen tehát egy igényesebb szülő azzal a tanárnővel, aki butaságát, képzetlenségét úgy fitogtatja, hogy „ráncba szedi” a tehetséges gyerekeket, dresszúrát alkalmazva nem veszi észre, hogy ezzel letöri a bontakozó kisdiákok szárnyait.
Hasonlóan emel szót politikai esetek láttán is a szerző, és hangsúlyozza: „Legfontosabb a belső tartás”, mert „az első lépés a világ megismeréséhez: önmagunk megismerése.” Huszonhárom lépés című könyve a józanul látó alkotó kis kincsesháza. Amikor megjelent, még csak 27 éves volt. De verseit sem lehet elhanyagolni. Például Nap és kereszt című költeménye a keresztény magyar szimbolika nemes versrajza. A bibliai Asszonyt így mutatja be: „Boldogasszony ég-palástját / nap-ruhára fölcserélte, / s napban őrzi ezt a népet, / fején csillagkoronával.”
Dallamot kívánó sorok, új népének-strófa.
A költő neve: Véghelyi Balázs. Érdemes figyelni rá.

(Tóth Sándor: Őszi számadás, Szent István Társulat, Bp., 2017.)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás