Üzenet érkezett


A 89. Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelent legújabb, válogatott és új verseimet tartalmazó kötetem, az Üzenet érkezett. A borítót Balogh Ágnes Emese tervezte, szerkesztőnek Kaiser Lászlót kértem fel.
A könyvet június 8-án (pénteken) 14 órától a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtárban, június 9-én (szombaton) 17 órától a budapesti Vörösmarty téren, az Üveghegy Kiadó 116. számú pavilonjánál dedikálom. Megvásárolható a helyszínen, illetve – mások mellett – az Alexandra, a Bookline, a Libri és a Líra könyvesboltjaiban és webáruházában.

Üzenet érkezett

Borítóterv és fotó: Balogh Ágnes Emese.
Üveghegy Kiadó, 2018.

(9. old.)
Kollázs, évszakokra

Minden elmúlik,
változnak az évszakok,
de a vers örök.

Zeng a csatorna,
fénybe kiálts: lángok a
barackfaágon!

Nekem most elég,
hogy süt a nap s a réten
árnyak sora ül.

Itt van az ősz, itt.
A természet feje is
tarlott bokrok közt.

Téli éjszakán
valami nagy-nagy tüzet
másnak is remélj.

(Kamera előtti rögtönzés Áprily Lajos, Utassy József, Csoóri Sándor, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Arany János, Berzsenyi Dániel és József Attila verseiből. Elhangzott az M2 Petőfi TV Én vagyok itt című műsorában, 2017. április 11-én.)

(33. old.)
Párizs, 2015

Párizsba beszökött az ősz,
viharral jött, ott is maradt.
Ismeretlenül ismerős
minden, lombtalan fák alatt.

(46. old.)
Budapest

Cseh Tamás emlékének

Itt a város, vagyunk lakói…
Tócsák tükrében turisták arca,
idegenül néznek háború-
sebzette, sötét bérházfalakra.

Látják a romkocsmák árnyait,
látják hidak, paloták fényeit,
de nem sejtik, hogy az emberek
hogyan éltek és hogyan élnek itt.

Nem tudják, Ady Endre hol ült
mámoros, merengő, bús éjszakán,
nem tudják, melyik gangon állt egy
szomorú vasárnap a cselédlány,

aki többé nem mosta minden
szennyesét e városnak, s hogy merre
vitte az út Jánost és Tamást
dalaik másnapján, reggelente.

Nem tudják, nem is kell tudniuk.
Mi maradunk itt, vagy továbbmegyünk.
Lehet-e még benne otthonunk,
és lesz-e benne még lakóhelyünk?

(78. old.)
Villő!

Vártam, hogy jöjjél
végre világra,
gondolat voltál,
sejtjeim álma.

Kibújtál végül,
amikor kellett –
Mikulás hozott,
puttonya rejtett.

Dadogva telnek
sorban az esték,
pedig a szavak
embere lennék…

Köszöntelek hát,
miként az illő:
De jó, hogy itt vagy,
Véghelyi Villő!

(2017)

(87. old.)
Kibontakozás

„Kezdenél magaddal valamit
ahelyett, hogy olvasol!” – mondta
egy utastársam a metrón, miután
félrelökött, hogy mehessen
kezdeni valamit magával.

(112. old.)
Nyuszi a lakásban

Jön a nyuszi, fut a nyuszi –
rágás, kaparás.
Tesz a nyuszi, vesz a nyuszi –
ó, jaj, a lakás!
Vajon mit akar a nyuszi?
Szekrényt kutat át!
Vajon kire-mire feni
most épp a fogát?

Kip, kop, foga jár, foga jár,
örül a nyuszika már:
falatra talál.
Hip, hop, gyere, nyúl, gyere, nyúl,
az ölembe idebújj,
velem elcsitulj!

Villő


2017. december 6-án egy dactilus és egy spondeus alliteráló nászából megszületett a kislányom: Véghelyi Villő.

Magyar Múzsa

Megjelent a Magyar Újságírók Közössége új folyóirata, a Magyar Múzsa első száma. A bemutatkozó lapszámban helyet kapott Egyszer a vonaton… című rövid prózám is.

Új Szó

Interjút közölt velem a pozsonyi Új Szó szeptember 5-ei száma. A napilap munkatársával, Juhász Katalinnal az Ünnepi Könyvhéten beszélgettünk Zene nélkül című könyvemről.
A beszélgetés az újság honlapján is olvasható az alábbi linken:
http://ujszo.com/online/kultura/2017/09/05/izgalmas-konyv-a-magyar-dalszovegek-es-a-tarsadalom-viszonyarol

Magyar Katolikus Rádió

Tóth Sándor a Magyar Katolikus Rádió Miért szeretem? című műsorában beszélgetett velem legutóbbi, Zene nélkül című könyvemről. A beszélgetés két részletben, augusztus 21-én és 25-én kerül adásba.

Képmás

Dér Katalin, az ismert klasszika-filológus és teológus második alkalommal közölt rövid jegyzetet egyik versemből kiindulva. A Képmás Magazin 2017/7. számában ezúttal Freud és az internet című versem indítja eredeti gondolatmenetét. Megtisztelő, köszönet érte a szerzőnek.

Versfordítás, interjú és Baranyi-előszó a Stádiumban

A Stádium Hírlap 2017/2. számában egész oldalas beszélgetés olvasható velem az Üveghegy Kiadóról és legújabb, Zene nélkül című könyvemről. Ennek előszavát, Baranyi Ferenc írását is közli a lap, illetve egy versfordításom is helyet kapott a lapszámban: Doris Lessing Nobel-díjas írónő Egy magyar barátnak című 1961-es versét ültettem át magyarra.

Baranyi Ferenc: Ouverture

(Előszó Véghelyi Balázs Zene nélkül című könyvéhez)

Nem tagadom: legifjabb pályatársaim közül Véghelyi Balázs áll hozzám a legközelebb. Barátom és szövetségesem ő, hiszen verseivel hatékony is akar lenni, nem csupán hatásos. Akárcsak jómagam. Az is rokonít bennünket, hogy mindketten „két úr szolgái” vagyunk: az irodalomé és a zenéé. Ezek nem csupán testvérmúzsák, hanem ikermúzsák. Méghozzá egypetéjű ikrek.
Balázs Zene nélkül című könyve tudományos igénnyel íródott, ugyanakkor „eteti magát”, akárcsak egy izgalmas regény. Ha elkezdte az ember, nehéz abbahagyni, másnapra tenni el a folytatást. Véghelyi Balázs nem csupán kiváló költő és figyelemre méltó muzsikus, hanem tudós elme is. És „el tudja adni” a tudományát. Ritka adottság. Még azok közül is keveseknek a sajátja, akik egyetemi katedráról palléroznak emberfőket naponta.
A könyv alcíme: Fejezetek a magyar dalszövegírás történetéből. Ezzel mindjárt az elején világossá teszi a szerző, hogy nem részletes áttekintését nyújtja a magyar daltípusoknak az ősi pentaton népdaloktól a rock-musicalek songjaiig, hanem egy-egy érdekesebb korszakra fókuszál, amelyeknek a daltermése bizonyos tekintetben a kor lenyomata is. Goethe mondta: „Ha az emberekről akarsz megtudni valamit – könyvtárnyi tudományos szakmunka áttanulmányozása helyett –, néha messzebbre jutsz, ha figyelsz, milyen dalokkal szórakoznak.”
Nos, a magyar dalok sok mindent elárulnak a magyar emberekről. De vajon mit is értünk magyar dalon? A francia „chanson”, a német „Lied”, az olasz „canzone”, az angol „song” egyaránt dalt jelent. Mégis más-más „lelkületet” villant fel mindegyik. A magyar dal nem azonos egyikkel sem. Csakis önmagával. Legyen bár népballada, magyar nóta, kávéházi kuplé, divatos sláger, operett-betét, operaária vagy rock-ritmusú énekbeszéd az a dal.
Balázs kimutatja, hogy még a leghígabb táncdalszövegek „sfumato”-hátterében is feldereng olykor a kor, amelyben megszülettek. Hát még a célzott üzenetnek szánt szerzemények textusaiban!
A dalszövegírók műhelyébe is betessékel – legalábbis egy kurta vizitre – ez a könyv, ahol szakmai ismeretekre is szert tehetünk némiképp. Beavattatunk a műhelytitkokba is.
Az utolsó fejezet címe: 13 pont – kezdő dalszövegíróknak. A 10. „parancsolat” így szól: „Foglalkozz társadalmi kérdésekkel, de ne pártoskodj. Többet veszítesz, mint amennyit nyerhetsz ezáltal.”
Nos, ezt nemcsak a dalszövegíróknak szánta Balázs, hanem azoknak a költőtársainak is, akiknek „emberhez méltó gondja van”.
Mert akad még harmóniát szorgalmazó dalnok ebben a disszonáns korban is, amelyben élünk.
Véghelyi Balázs mindenesetre ilyen. S talán öreg barátja, költőtársa:

BARANYI FERENC
is.

(Stádium, 2017/2.)

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás