Tóth Sándor: Új hang, tiszta írás

Az életkor normális törvénye azt mondja, hogy a fiatalság az értékmérő, ha átlépjük azt a küszöböt, amely már a távoli gondolat új hazája, inkább visszafelé fordítja a tekintetünket, hogy felmérjük a megtett utat. Ebben a számvetésben jelen kell lennie a hagyatkozásnak: kire mi várjon, ha átveszi a staféták váltóbotját, és cseppet sem kicsinyeskedik-féltékenykedik, hanem bízik a váltásban. Persze vannak, akik mohón kapkodnak, s vélik: a bölcsességük akkor igazolódik, ha mindenképpen azt akarják, hogy évek átélése nélkül a hiányt valamiféle kényszer-pótlékkal töltsék ki. Hogy mire mennek ezzel? Nevetségessé válnak…
Örültem tehát, amikor egy fiatal íróval, költővel találkoztam az elmúlt hetek egyikén, akit – írásai után – valóban bölcsnek találtam nem a „nyüzsgése”, hanem szorgalmas elmélyülése miatt. Hat könyvet tett eddig az asztalra, s mindössze 32 éves. Költő, esszéista, akinek szíve közepén a hazai értékvilág, a kereszténység gondolatisága érhető tetten, a tiszta, szép szó, s az aggodalom, ha fertőző jelenségeket tapasztal. Elmerül a múlt irodalmában, hogy a jelennek tükröt tartson, kérdéseket tesz fel, melyeket eddig nem tettek fel. És mert tanár is, eljut a pedagógia mai állapotáig, s kijelenti: száraz magyarázatok helyett a lelket kell megszólítani, mozgásba hozni a gondolkodást. Goethe szavait ajánlja a pedagógusoknak: „A legtöbb, amit a gyermeknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”
Mit kezdjen tehát egy igényesebb szülő azzal a tanárnővel, aki butaságát, képzetlenségét úgy fitogtatja, hogy „ráncba szedi” a tehetséges gyerekeket, dresszúrát alkalmazva nem veszi észre, hogy ezzel letöri a bontakozó kisdiákok szárnyait.
Hasonlóan emel szót politikai esetek láttán is a szerző, és hangsúlyozza: „Legfontosabb a belső tartás”, mert „az első lépés a világ megismeréséhez: önmagunk megismerése.” Huszonhárom lépés című könyve a józanul látó alkotó kis kincsesháza. Amikor megjelent, még csak 27 éves volt. De verseit sem lehet elhanyagolni. Például Nap és kereszt című költeménye a keresztény magyar szimbolika nemes versrajza. A bibliai Asszonyt így mutatja be: „Boldogasszony ég-palástját / nap-ruhára fölcserélte, / s napban őrzi ezt a népet, / fején csillagkoronával.”
Dallamot kívánó sorok, új népének-strófa.
A költő neve: Véghelyi Balázs. Érdemes figyelni rá.

(Tóth Sándor: Őszi számadás, Szent István Társulat, Bp., 2017.)

Üzenet érkezett


A 89. Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelent legújabb, válogatott és új verseimet tartalmazó kötetem, az Üzenet érkezett. A borítót Balogh Ágnes Emese tervezte, szerkesztőnek Kaiser Lászlót kértem fel.
A könyvet június 8-án (pénteken) 14 órától a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtárban, június 9-én (szombaton) 17 órától a budapesti Vörösmarty téren, az Üveghegy Kiadó 116. számú pavilonjánál dedikálom. Megvásárolható a helyszínen, illetve – mások mellett – az Alexandra, a Bookline, a Libri és a Líra könyvesboltjaiban és webáruházában.

Üzenet érkezett

Borítóterv és fotó: Balogh Ágnes Emese.
Üveghegy Kiadó, 2018.

(9. old.)
Kollázs, évszakokra

Minden elmúlik,
változnak az évszakok,
de a vers örök.

Zeng a csatorna,
fénybe kiálts: lángok a
barackfaágon!

Nekem most elég,
hogy süt a nap s a réten
árnyak sora ül.

Itt van az ősz, itt.
A természet feje is
tarlott bokrok közt.

Téli éjszakán
valami nagy-nagy tüzet
másnak is remélj.

(Kamera előtti rögtönzés Áprily Lajos, Utassy József, Csoóri Sándor, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Arany János, Berzsenyi Dániel és József Attila verseiből. Elhangzott az M2 Petőfi TV Én vagyok itt című műsorában, 2017. április 11-én.)

(33. old.)
Párizs, 2015

Párizsba beszökött az ősz,
viharral jött, ott is maradt.
Ismeretlenül ismerős
minden, lombtalan fák alatt.

(46. old.)
Budapest

Cseh Tamás emlékének

Itt a város, vagyunk lakói…
Tócsák tükrében turisták arca,
idegenül néznek háború-
sebzette, sötét bérházfalakra.

Látják a romkocsmák árnyait,
látják hidak, paloták fényeit,
de nem sejtik, hogy az emberek
hogyan éltek és hogyan élnek itt.

Nem tudják, Ady Endre hol ült
mámoros, merengő, bús éjszakán,
nem tudják, melyik gangon állt egy
szomorú vasárnap a cselédlány,

aki többé nem mosta minden
szennyesét e városnak, s hogy merre
vitte az út Jánost és Tamást
dalaik másnapján, reggelente.

Nem tudják, nem is kell tudniuk.
Mi maradunk itt, vagy továbbmegyünk.
Lehet-e még benne otthonunk,
és lesz-e benne még lakóhelyünk?

(78. old.)
Villő!

Vártam, hogy jöjjél
végre világra,
gondolat voltál,
sejtjeim álma.

Kibújtál végül,
amikor kellett –
Mikulás hozott,
puttonya rejtett.

Dadogva telnek
sorban az esték,
pedig a szavak
embere lennék…

Köszöntelek hát,
miként az illő:
De jó, hogy itt vagy,
Véghelyi Villő!

(2017)

(87. old.)
Kibontakozás

„Kezdenél magaddal valamit
ahelyett, hogy olvasol!” – mondta
egy utastársam a metrón, miután
félrelökött, hogy mehessen
kezdeni valamit magával.

(112. old.)
Nyuszi a lakásban

Jön a nyuszi, fut a nyuszi –
rágás, kaparás.
Tesz a nyuszi, vesz a nyuszi –
ó, jaj, a lakás!
Vajon mit akar a nyuszi?
Szekrényt kutat át!
Vajon kire-mire feni
most épp a fogát?

Kip, kop, foga jár, foga jár,
örül a nyuszika már:
falatra talál.
Hip, hop, gyere, nyúl, gyere, nyúl,
az ölembe idebújj,
velem elcsitulj!

Villő


2017. december 6-án egy dactilus és egy spondeus alliteráló nászából megszületett a kislányom: Véghelyi Villő.

Magyar Múzsa

Megjelent a Magyar Újságírók Közössége új folyóirata, a Magyar Múzsa első száma. A bemutatkozó lapszámban helyet kapott Egyszer a vonaton… című rövid prózám is.

Új Szó

Interjút közölt velem a pozsonyi Új Szó szeptember 5-ei száma. A napilap munkatársával, Juhász Katalinnal az Ünnepi Könyvhéten beszélgettünk Zene nélkül című könyvemről.
A beszélgetés az újság honlapján is olvasható az alábbi linken:
http://ujszo.com/online/kultura/2017/09/05/izgalmas-konyv-a-magyar-dalszovegek-es-a-tarsadalom-viszonyarol

Magyar Katolikus Rádió

Tóth Sándor a Magyar Katolikus Rádió Miért szeretem? című műsorában beszélgetett velem legutóbbi, Zene nélkül című könyvemről. A beszélgetés két részletben, augusztus 21-én és 25-én kerül adásba.

Képmás

Dér Katalin, az ismert klasszika-filológus és teológus második alkalommal közölt rövid jegyzetet egyik versemből kiindulva. A Képmás Magazin 2017/7. számában ezúttal Freud és az internet című versem indítja eredeti gondolatmenetét. Megtisztelő, köszönet érte a szerzőnek.

Versfordítás, interjú és Baranyi-előszó a Stádiumban

A Stádium Hírlap 2017/2. számában egész oldalas beszélgetés olvasható velem az Üveghegy Kiadóról és legújabb, Zene nélkül című könyvemről. Ennek előszavát, Baranyi Ferenc írását is közli a lap, illetve egy versfordításom is helyet kapott a lapszámban: Doris Lessing Nobel-díjas írónő Egy magyar barátnak című 1961-es versét ültettem át magyarra.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás