A kabaré a XIX. század végén Európa-szerte tipikusan nagyvárosi műfajként jelentkezett, a szerzők, a szereplők, a vendégek, a témák és a nyelvezet is az urbánus, polgári kultúrát képviselték és jelenítették meg. Magyar földön Krúdy Gyula A vörös postakocsi című regénye szerint „szanfranciszkói tempóban” változó, néhány évtized alatt német nyelvű kisvárosból magyar nyelvű nagyvárossá fejlődő Budapest vált a kabaré műfaj központjává. A pesti kabaré létrejöttének külföldi és hazai előzményei is voltak.
Párizsban a Montmartre-on Rodolphe Salis által 1881-ben alapított Chat Noir, majd az Aristide Bruant által létrehozott Le Mirliton, Berlinben Ernst von Wolzogen társulata, az 1901-től működő Buntes Theater, azaz az Überbrettl, Bécsben a Max Reinhardt alapította, szintén 1901-ben induló Schall und Rauch tekinthetők a kabaré műfaj képviselőinek. Véghelyi Balázs megállapítása szerint a pesti életből, a pesti nyelvből és a pesti humorból táplálkozó pesti kabaré visszafogottabb volt mind a párizsinál, mind a berlininél. Budapesten a közéleti megnyilvánulások többnyire megmaradtak a paródiák és a közönséggel való összekacsintás szintjén, a francia és a német fővárosban sokkal keményebben és konkrétabban bírálták az egész politikai rendszert. A pesti kabaréból hiányoztak az avantgárd irányzatok, az árnyjátékok, a báb- és pantomimprodukciók, nagyobb hangsúlyt kapott viszont a minőségi irodalom, és már Ady Endre költészetének elfogadása is fontos lépésnek volt tekinthető.
A pesti kabarénak azonban nemcsak külföldi mintái, hanem hazai előzményei is voltak, eredete pedig a kávéházi kultúrában keresendő. Budapest akkoriban a kávéházak városa volt, a híres irodalmi kávéházakon túl több száz egyéb kávéház és kávémérés működött, melyekben a fővárosi társadalom minden rétege képviseltette magát. A pesti kabaré közvetlen hazai előfutárai a műsoros kávéházak és az orfeumok voltak. A korszak legismertebb műsoros kávéháza az 1855-től az akkor legforgalmasabb utcában, a Királyban működő Blaue Katze volt. A kéjelgés miatt a rendőrségi hírekben is rendszeresen szereplő intézményben a közönséget javarészt német nyelvű kuplékkal, tréfás jelenetekkel, rövid, egyfelvonásos daljátékokkal szórakoztatták, miközben a pincérek asztalról asztalra járva vették fel a rendelést és szolgálták ki a vendégeket. A leghíresebb és leghírhedtebb budapesti orfeum a Somossy Károly által létesített, a Nagymező utcában 1896-ban megnyitott Fővárosi Orfeum volt. A francia café chantant, a német varieté és az angol music hall legközelebbi rokona a jellegzetesen közép-európai orfeum, ahol a német nyelvű kuplék és zenés színdarabok mellett a legkülönbözőbb artistamutatványok is szerepeltek a színlapon. A Somossy-mulató több ezer személy befogadására is alkalmas volt, drága és elegáns berendezése, estéről estére világsztárokat felvonultató színes programja, gazdag és különleges étlapválasztéka nagy népszerűséget és exkluzivitást biztosított az intézmény számára, olyannyira, hogy Krúdy szerint Somossy tanította meg Pestet mulatni.
Az első pesti kabaréest 1901. november 16-án a Fővárosi Orfeumban volt, a Zoltán Jenő irányításával létrehozott Tarka Színpad ekkor tartotta meg első fellépését. Zoltán Jenő – a Budapesti Hírlap munkatársa, aki látta a Buntes Theater berlini előadását, és tudósított is róla – meggyőzte főszerkesztőjét, Rákosi Jenőt, majd Rákosi unokaöccsét, a Nemzeti Színház igazgatóját, Beöthy Lászlót, végül Waldmann Imrét, a Fővárosi Orfeum igazgatóját, hogy támogassák egy magyar kabarétársulat megalapítását. A magyar Überbrettliként is emlegetett társulat elnevezése is már egyértelműen a német kabaréhagyomány vállalásaként volt értelmezhető. A Tarka Színpad ismert, a kortárs irodalmi és zenei élet fősodrába tartozó alkotókat nyert meg szerzőnek, műveiket pedig jegyzett színészek és énekesek szólaltatták meg. A szerzők között szerepelt például Molnár Ferenc, Herczeg Ferenc, Heltai Jenő és Huszka Jenő is. A Tarka Színpad önálló estjei rövid ideig, 1902. április 14-éig voltak műsoron, ezután már csak alkalmanként, egy-egy magyar nyelvű jelenettel szerepelhettek az orfeumi színpadon.
Az első, szervezetileg is önálló, és nevében is a kabaré műfajt büszkén vállaló, képviselő és hirdető pesti kabaré a Kondor Ernő által alapított, és az Oktogonhoz közel, a Teréz körúton 1907. március 2-án megnyitott Fővárosi Cabaret Bonbonnière volt. A Bonbonnière legnagyobb sztárja a konferálás tartalmi és formai kereteit kibővítő, az önálló, többnyire a legfontosabb műsorszámként értelmező Nagy Endre volt, aki a magyar nyelvű irodalmi kabaré megteremtőjeként még hosszú évekig szórakoztatta a jó poénokra mindig vevő pesti közönséget.
Véghelyi Balázs kitűnő áttekintő és összefoglaló munkája – Alpár Ágnes, Bános Tibor és Körner András korábbi kötetei mellett – jó szívvel ajánlható a magyar kabarétörténet iránt érdeklődő olvasók számára.
(Magyar hang, 2025. augusztus 1.)
