Isten teremtményei gyakorta művészi képességgel áldva hozzák létre a csodát. E képesség legmélyebb titkát, Zsoltár gyermekhangra című versében, Babits Mihály a következőképpen fedte fel: „Az Úristen őriz engem / mert az ő zászlóját zengem.”
Költő, író, szerkesztő, kiadóvezető és zenész az 1983-ban Budapesten született, de Százhalombattán gyermekeskedett, és jelenleg is ott élő Véghelyi Balázs. Magyar és pedagógia szakot végzett az ELTE karain, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem multimédia-szerkesztő képzésén tanultak szellemében televíziós szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott. Immár hét esztendeje az általa alapított Üveghegy Kiadó vezetője. Többek között Tóth Sándor katolikus szépíró-újságíró műveit is kiadta.
Természetesség igényű művei 2003 óta jelennek meg különféle folyóiratokban, antológiákban. Költészete érzelem és racionalitás, szubjektum és objektum között egyensúlyozva igyekszik hangsúlyozni a harmonikus létet. Tanulmányaiban elhunyt költők munkáit menti a feledés árnyéka elől. Nagy László életműve előtt tisztelegve interjúfüzért publikált az azóta megszűnt, emlékezetes, Új Horizont című folyóiratban. Első könyve, a Magyar poharak (2003) esszéket tartalmazott, első verseskötete Fán függ a világ címmel 2006-ban jelent meg, Üzenet érkezett című, válogatott és új verseit tartalmazó legutóbbi kötetét pedig 2018-ban adta ki.
A líra muzsikusaként is tevékenykedik. Figyelemre méltó munkája a Zene nélkül. Fejezetek a magyar dalszövegírás történetéből (2017) című tanulmánykötete. Verseket zenésít meg, s ezeket rendezvényeken adja elő.
Gyakran hallani az utóbbi évtizedekben, hogy több lábon kell állni a megélhetés szempontjából. A művészetek szolgálatára esküdött Véghelyi szintén ezt teszi a Mindenható védőernyője alatt, biztos talajon állva.
(Zsirai László: Békesség, Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2024)