Könyvkultúra Magazin

A Könyvkultúra Magazin szerzője (bizonyos Oxi) így fogadta a Zene nélkült:

DALSZÖVEGBEN IS ÉL A NEMZET

Amikor a Wikipédia internetes lexikon lapjaira feltették Véghelyi Balázs író, költő, szerkesztő és zenész életpályáját, számos és kiterjedt foglalkozási területe mellett egy fél mondat erejéig megjegyezték: „kutatja a magyar dalszövegírás történetét”. Nos, a kutatás egyfelől beérett, hiszen Véghelyi megírta és kiadták Zene nélkül című kötetét. A magyar popzenei dalszövegek fejlődéstörténete hiánypótló kiadvány, kellett már, mint egy falat kenyér.
Talán nincs is olyan magyar ember, aki ne tudna idézni legalább egy, de jó esetben akár egy egész csokor magyar dalt, vagyis annak dalszövegét. A magyar dalszövegről azt kell tudni, hogy szélsőségek jellemzik: vagy bántóan bugyuta és egyszerű, mint a faék, vagy túl filozofikusan és megmondósan szájbarágós. Na, jó, vannak teljesen klassz dalszövegek is. Vélhetően ez utóbbiak miatt ragadott tollat, avagy klaviatúrát Véghelyi Balázs, akinek amúgy jobb dolga is volt/van, hiszen számos módon alkot: prózát és verset, esszét és gyerekverset is ír, de van, hogy megzenésít és akkor elő is adja. A magyar popdalszövegek kultúrtörténetének megírására, azt hiszem, mégsem vetemedett, de lehet, hogy az általam is vázolt okok miatt (és most ne idézzük Fábry illetve Puzsér mester egy-egy igen csak maróan gunyoros dalszövegkritikáját, melyekkel pont a helyükre tették a honi szerzőket). Véghelyi Balázs annyi előnyt még adott is magának a téma megközelítésében, hogy fejezetekre bontotta a népdaloktól napjaink slágerlistájáig tartó nem kis időszakot. Az egyes fejezetek aztán végül is egy-egy adott korszakról szólnak, a dalszövegek értelmezésében, azokon átszűrve. Izgalmas, tartalmas, intelligens és bravúros elemzés, hogy a humorról és művészeti értékelésről már ne is beszéljünk. Firnyákos kötet, annyi szent.

Oxi írása online itt érhető el:
http://konyvkultura.kello.hu/egypercesek/2017/09/zene-nelkul

Új Szó

Interjút közölt velem a pozsonyi Új Szó szeptember 5-ei száma. A napilap munkatársával, Juhász Katalinnal az Ünnepi Könyvhéten beszélgettünk Zene nélkül című könyvemről.
A beszélgetés az újság honlapján is olvasható az alábbi linken:
http://ujszo.com/online/kultura/2017/09/05/izgalmas-konyv-a-magyar-dalszovegek-es-a-tarsadalom-viszonyarol

Magyar Katolikus Rádió

Tóth Sándor a Magyar Katolikus Rádió Miért szeretem? című műsorában beszélgetett velem legutóbbi, Zene nélkül című könyvemről. A beszélgetés két részletben, augusztus 21-én és 25-én kerül adásba.

Képmás

Dér Katalin, az ismert klasszika-filológus és teológus második alkalommal közölt rövid jegyzetet egyik versemből kiindulva. A Képmás Magazin 2017/7. számában ezúttal Freud és az internet című versem indítja eredeti gondolatmenetét. Megtisztelő, köszönet érte a szerzőnek.
Az írás az alábbi linken is olvasható:
https://kepmas.hu/mi-koze-a-tarstalansagnak-a-szamitogepekhez

Versfordítás, interjú és Baranyi-előszó a Stádiumban

A Stádium Hírlap 2017/2. számában egész oldalas beszélgetés olvasható velem az Üveghegy Kiadóról és legújabb, Zene nélkül című könyvemről. Ennek előszavát, Baranyi Ferenc írását is közli a lap, illetve egy versfordításom is helyet kapott a lapszámban: Doris Lessing Nobel-díjas írónő Egy magyar barátnak című 1961-es versét ültettem át magyarra.

Baranyi Ferenc: Ouverture

(Előszó Véghelyi Balázs Zene nélkül című könyvéhez)

Nem tagadom: legifjabb pályatársaim közül Véghelyi Balázs áll hozzám a legközelebb. Barátom és szövetségesem ő, hiszen verseivel hatékony is akar lenni, nem csupán hatásos. Akárcsak jómagam. Az is rokonít bennünket, hogy mindketten „két úr szolgái” vagyunk: az irodalomé és a zenéé. Ezek nem csupán testvérmúzsák, hanem ikermúzsák. Méghozzá egypetéjű ikrek.
Balázs Zene nélkül című könyve tudományos igénnyel íródott, ugyanakkor „eteti magát”, akárcsak egy izgalmas regény. Ha elkezdte az ember, nehéz abbahagyni, másnapra tenni el a folytatást. Véghelyi Balázs nem csupán kiváló költő és figyelemre méltó muzsikus, hanem tudós elme is. És „el tudja adni” a tudományát. Ritka adottság. Még azok közül is keveseknek a sajátja, akik egyetemi katedráról palléroznak emberfőket naponta.
A könyv alcíme: Fejezetek a magyar dalszövegírás történetéből. Ezzel mindjárt az elején világossá teszi a szerző, hogy nem részletes áttekintését nyújtja a magyar daltípusoknak az ősi pentaton népdaloktól a rock-musicalek songjaiig, hanem egy-egy érdekesebb korszakra fókuszál, amelyeknek a daltermése bizonyos tekintetben a kor lenyomata is. Goethe mondta: „Ha az emberekről akarsz megtudni valamit – könyvtárnyi tudományos szakmunka áttanulmányozása helyett –, néha messzebbre jutsz, ha figyelsz, milyen dalokkal szórakoznak.”
Nos, a magyar dalok sok mindent elárulnak a magyar emberekről. De vajon mit is értünk magyar dalon? A francia „chanson”, a német „Lied”, az olasz „canzone”, az angol „song” egyaránt dalt jelent. Mégis más-más „lelkületet” villant fel mindegyik. A magyar dal nem azonos egyikkel sem. Csakis önmagával. Legyen bár népballada, magyar nóta, kávéházi kuplé, divatos sláger, operett-betét, operaária vagy rock-ritmusú énekbeszéd az a dal.
Balázs kimutatja, hogy még a leghígabb táncdalszövegek „sfumato”-hátterében is feldereng olykor a kor, amelyben megszülettek. Hát még a célzott üzenetnek szánt szerzemények textusaiban!
A dalszövegírók műhelyébe is betessékel – legalábbis egy kurta vizitre – ez a könyv, ahol szakmai ismeretekre is szert tehetünk némiképp. Beavattatunk a műhelytitkokba is.
Az utolsó fejezet címe: 13 pont – kezdő dalszövegíróknak. A 10. „parancsolat” így szól: „Foglalkozz társadalmi kérdésekkel, de ne pártoskodj. Többet veszítesz, mint amennyit nyerhetsz ezáltal.”
Nos, ezt nemcsak a dalszövegíróknak szánta Balázs, hanem azoknak a költőtársainak is, akiknek „emberhez méltó gondja van”.
Mert akad még harmóniát szorgalmazó dalnok ebben a disszonáns korban is, amelyben élünk.
Véghelyi Balázs mindenesetre ilyen. S talán öreg barátja, költőtársa:

BARANYI FERENC
is.

(Stádium, 2017/2.)

Zene nélkül – Dedikálások és könyvbemutató

A 2017-es Ünnepi Könyvhétre jelenik meg legújabb, sorban hetedik könyvem, a Zene nélkül, alcíme szerint: Fejezetek a magyar dalszövegírás történetéből. Hat év munkájának eredménye. Köszönet mindazoknak, akik segítettek és biztattak. Külön köszönöm Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költőnek, hogy előszót írt hozzá, Százhalombatta Város Önkormányzatának pedig az anyagi támogatást. Az első könyvbemutató a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtárban lesz június 9-én, 18:30-tól. Dedikálások az Ünnepi Könyvhéten: 8-án (csütörtökön) 17 órától, 10-én (szombaton) 15 órától és 11-én (vasárnap) 16 órától az Üveghegy Kiadó 103. számú pavilonjánál a Vörösmarty téren. Június 11-én 13:30-tól László Anikó beszélget velem zene, szöveg és közönség kapcsolatáról a Vörösmarty téri színpadon. 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás