2017. december 6-án egy dactilus és egy spondeus alliteráló nászából megszületett a kislányom: Véghelyi Villő.
Köszöntse őt ez a vers:
Villő!
Vártam, hogy jöjjél
végre világra,
gondolat voltál,
sejtjeim álma.
Kibújtál végül,
amikor kellett –
Mikulás hozott,
puttonya rejtett.
Dadogva telnek
sorban az esték,
pedig a szavak
embere lennék…
Köszöntelek hát,
miként az illő:
De jó, hogy itt vagy,
Véghelyi Villő!