Posts Tagged with Dér Katalin

Isten az emberiséget egységes, egynyelvű és -kultúrájú közösségnek tervezte. Ám miután a bűn elárasztotta a földet, a vízözönt követően úgy döntött, megszünteti ezt az egységet, és a Noé családjából újjáteremtendő embereket népekre tagolja. Célja az volt, hogy megakadályozza az istentelen erők centralizációját egyetlen hatalmi központban, és ne tűrje, hogy a jó és a gonosz erői közötti küzdelem, amely ezután a világtörténelem lényege lesz, globális léptékűvé fajuljon. Erre csak az utolsó időben kerülhet sor, Armageddonnál.
Bábel, a város és torony építését a Teremtés-könyv 11. fejezete forradalomként, az új isteni terv elleni lázadásként, globális nagyhatalom létrehozására irányuló kísérletként mutatja be. Azóta a Bábel-eszme, a bábeli modell a mintája minden erőszakos nagyhatalmi egységtörekvésnek a Római Birodalomtól a Szovjetunión, a hitleri Németországon keresztül korunk új Bábeléig, a gazdasági, pénzügyi és egyre inkább politikai globalizációs kísérletekig. Nem véletlen, hogy az irodalom különösen az utóbbi évtizedekben tér vissza gyakran a Bábel-elbeszéléshez. Fiatal költőnk, Véghelyi Balázs Bábel tornya újra épül című verse egyszerű szavakkal foglalja össze az új, mai Bábel jellemzőit és várható hatásait.
A hajdani város és torony építői még tudták, mit akarnak, mit építenek, és miért. Korunk Bábelének munkálói közül sokan már nem tudják, mit cselekszenek, mert gondosan elrejtették előlük, mi valójában az a nagy egész, aminek ők csupán eszközei, többnyire akaratlanul. A költő így ír róluk: „És jönnek majd az új építők, veszélyesebbek a régieknél, mert már nem tudják, hogy mit építenek, csak a fizetségért dolgoznak.” Az új építők nem tudják, mit építenek, tehát nem lelkesedésből, meggyőződésből dolgoznak, hanem kényszerből, a megélhetésért, érdekből, fizetségért. A hajdani Bábel monumentális torzó maradt, a mai ellenben „lerombolhatatlan lesz, mert nem kőből, de ködből épül”, sátáni eszmék ködéből. Az ősi bábeli torony befejezését Isten meggátolta, összezavarva az építők nyelvét, lehetetlenné téve közöttük a kommunikációt. Ám azt már nem tudta, és azóta sem tudja megakadályozni, hogy Bábel eszméje minden korban újra és újra megfoganjon. Szemben az ős-Bábellel, e mostani sátáni eszmék ködéből épülő Bábel immár nemcsak eltakarja, hanem egészen „elnyeli az eget is fölöttünk”. Így tudják a végidő-próféciák is, amikor olyan korról jövendölnek, amelyben az istenismeret az észszerű, józan, egészséges gondolkodással együtt elenyészni látszik, kivész az emberiségből. Mi pedig „ott állunk majd az új torony árnyékában, újra megértjük egymást” – legalábbis így hisszük, hiszen soha nem volt olyan sűrű szövésű a kommunikáció hálója, mint ma, az internet, az okostelefon és a többi csudadolog korában –, „de magunkat már nem fogjuk megérteni”, mert az eget elnyelő ködben, az istenismeret kihalásával elvész az önismeret lehetősége.

(Képmás, 2016/7.)