A borítón Kiss Réka grafikája.
Hungarovox Kiadó, 2008.
(7. old.)
Profán kantáta
Bartók Béla emlékére
Édesapám, édesapám,
én kiáltok, a te fiad,
szarvassá változott fiú,
puszta földön állok immár,
testvéreimet megölték,
az erdőt is kiirtották
a külföldi befektető
jól fizetett emberei,
övé minden, amit látok,
betonmederben a forrás,
szemét úszik benne, ahogy
szivárványos halak régen,
erdő helyén luxushotel,
bevásárlóközpont épül,
ha valaki meglát engem,
fényképezőgép után kap,
látványosságnak jó vagyok,
élni talán ezért hagytak
szögesdróttal bekerítve,
biztonsági kamerákkal
figyelik, hogy merre járok,
ha meghalok, kitömnek majd,
betesznek a múzeumba,
édesapám, hol a földünk,
édesapám, hol a házunk,
hogyha meghallod a szavam,
gyere értem, kérve kérlek,
fogadj engem újra vissza,
a te tékozló fiadat,
hazavágyom, édesapám!
(9. old.)
Nap és kereszt
A százhalombattai
Szent István templom falára
Napba írva áll a kereszt,
nap korongját szarv öleli,
körülötte angyal szárnya
díszíti a templomtornyot.
Szarva közt a nappal űzték
Hunor s Magor azt a szarvast,
mely a nagy folyó partjához
elvezette akkor őket…
Eget földdel összekötő
világfákhoz járultak mind,
s kérték Hadúrt: segítse meg
a csatázó magyarokat,
mert folyt a vér, akár a víz
Dunában és a Tiszában,
míg a kereszt ki nem űzte
földünkről a világfákat.
Boldogasszony ég-palástját
nap-ruhára fölcserélte,
s napban őrzi ezt a népet,
fején csillagkoronával.
Így egyesült nap és kereszt
bennünk és a templomtornyon,
mely áll a bronzkori sírok
s nagy kémények árnyékában.
(13. old.)
Álom
Barna Erika Viktóriának, az álmodónak
Végtelenből végtelenbe,
el nem apadóan
domb tövében hömpölyög a
széles emberfolyam.
Fiatalok és öregek,
borúsak, vidámak:
éltetői s elbukói
az örök világnak.
Arcát keresi mindegyik,
tömeg fölé – szárnyát,
s milliók közt az egyetlent:
keresi a párját.
Kihajt bennük, növekedik,
vet az idő s arat.
Megszólal egy hang felülről:
“Csak a díszlet marad.”
(14. old.)
Apokrif sorok egy múzsától
I. Vajda Julianna ismeretlen levele Csokonaihoz
Kedves Vitéz! Köszönöm a hozzám írott verseit.
Köszönöm, hogy szeretett.
Bocsássa meg, hogy rímek nélkül írok,
de hát nem lehet mindenki olyan bolond,
hogy poétává lesz Magyarországon…
Ne haragudjon, hogy nem vártam meg Önt.
Bocsásson meg a csalfa reményért.
Bocsásson meg az elhervadt virágokért.
Nem illettünk egymáshoz, ezt Ön is jól tudja.
Keressen magának egy másik leányt,
aki viszonozza majd érzéseit.
Én is próbáltam, de nem tudtam.
Ég áldja!
Julianna
II. Lilla ismeretlen naplójából
Megírtam Mihálynak
Búcsúlevelemet,
Szavaim még fájnak
S tőlem idegenek.
Nézem azt a szeplőt,
Miről versét írta.
Ez jelenti már őt…
Nincsen többé Lilla.
(29. old.)
Kötelék
Én egész népemet fogom.
(39. old.)
Változás
„Mit látsz most?” – kérdezted este.
Kezemmel telefonnal, ültem az ágyon.
Körbenéztem, és azt mondtam:
„Számítógépet, asztalt, függönyt…”
Hallgattál. „Én csak téged látlak” – mondtad.
Megint körbenéztem, és az asztalnál
már te ültél, a számítógép képernyője téged vetített
s a függöny lett a szoknyád.
Azóta jobban látok.
(42. old.)
Egész nap
Egész nap magammal.
Egész nap nélkülem.
Egész nap akartam.
Egész nap készültem.
(62. old.)
Békafiú, békalány
Békafiú tó vizében
meglátott egy békalányt.
Szerelem gyúlt a szívében
a szép békalány iránt.
Kerülgette, körbeúszta,
dicsérte a szépségét,
és az időt nem is húzta:
a lánytól egy csókot kért.
El is csattant békacsókjuk. –
Királylánnyá vált a lány,
Kiugrott a vízből: hó-rukk!
Párja most is sír talán.