Felsőmagyarország Kiadó, 2003.
(7-8. oldal)
Egy évezred pohara
(részlet)
Mi most azt élhetjük át, amit legutoljára Szent István és kortársai: az ezredfordulót. Ahogyan egy évezred szemünk láttára eltűnik életünk egén, mint a nap a látóhatáron, és átveszi helyét egy új, melynek poharába még nem cseppentettünk a történelem – olykor édes, olykor keserű – italából. (Ennek szemmel látható előjátéka volt 1999-ben a Magyarországon is látható teljes napfogyatkozás.) És ahogy a lealkonyuló nap még utoljára kivilágítja vöröses fényével aznapi egét, úgy a mi arcunkra is rásüt lealkonyodó évezredünk, megvilágít bennünket. Ezért időszerű ilyenkor áttekinteni döntő fontosságú eseményeit, ezáltal készítve önmagunkról is számvetést, hisz minden, ami történelem, azt az ember tette azzá.
Demokritosztól tudjuk: „Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül.” Nekünk, magyaroknak, négyszeresen is fontos ez az időszak. Egyrészt – a Föld legtöbb országához hasonlóan – az ezredfordulót jelenti.
Másrészt – a keresztény országokra leszűkítve – az emberiség megváltójaként tisztelt Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulóját is ünnepeljük. (Születése indította el az időszámítást.) Csak ránk vonatkozik, hogy most ünnepeljük az államalapítás 1000., illetve ezzel összefüggőn a kereszténység fölvételének szintén 1000. évfordulóját.
A magyar történelem több mint ezeréves halmozódása alatt jóízű és keserű események sorát töltöttük az említett pohárba. Ezeket át kell örökítenünk a jövőnek, mert mindenből lehet tanulni, ami megtörtént. (Csak helyesen és elfogultság nélkül kell megítélni, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a követendő és mi az elvetendő!) Mi postások vagyunk múlt és jövő közt.
A történelem a múltban fölhalmozódott mindenkori jelen korszakformáló eseményeit őrzi, utakat építve és tanulságot szolgáltatva a jövő történelmének. A történelem tudása csupán fakó műveltség. A történelmet inkább érteni, s még inkább érezni kell, aki pedig ez utóbbi képességnek a birtokában van, az elméletben akár alakítani is tudja jó irányban.
Tekintsük most át múltunk legfontosabb állomásait, sorsfordulóit, személyeit, melyeknek némelyike még mai énünkre is közvetett vagy közvetlen kihatással van, és valószínűleg lesz a következő évezredben is.